A tipográfia az információ elrendezésének tudománya és művészete. A a tipográfusok dolga, hogy egy könyv lapjainak egységes, esztétikus megjelenítést biztosítsanak. Ennek érdekében a szövegek és képek elhelyezéséhez kereteket vagy rácsokat terveznek.
A hagyományos könyvformátum kialakulásakor fontos volt a könyvlapok minél gazdaságosabb kitöltése, így elsősorban a laptükör (a lapnak a szöveggel kitöltött része) arányainak és a margók megfelelő szélességének kialakítása volt a fő szempont. Az eredmény: sűrűn teleírt lapok, ahol az olvasó könnyen elveszíti a kontextust, és nem látja jól át a tartalmi összefüggéseket.
A 20. századra egyre vékonyabb és olcsóbb lett a papír, minden területen elterjedt a funkcionális design, így a gazdaságos lapkitöltés helyett az áttekinthetőség lett a fontosabb szempont. Itt a témát már blokkokra osztják, a szövegblokkokat nem tördelik több oldalra, és nagyobb térközöket hagynak a blokkok között, amelyeket egy tervezőrácsra illesztenek. A blokkok között elhelyezett képek jól támogatják a szöveg megértését.
A zummolható vásznon a tartalmat nem csak blokkokra tudjuk osztani, hanem a blokkok közötti hierarchiát is be tudjuk mutatni. Az egységes és esztétikus elrendezés érdekében itt fraktálszerű hálózatokat alakítottunk ki, ahol a mintázatok mélységben ismétlődnek, szintenként egyre jobban lekicsinyítve.
A zummolható vásznon a másik nagy tipográfiai újdonság a betűméretek meghatározása. Hagyományos írásfelületeken a betűméreteket az olvasási távolság szerint méretezik. A 30 cm-ről nézett lapokon a betűméretek 2-5 mm között, a 30 m-ről jól látható óriásplakátokon 20-50 cm között változnak, nagyon ritkák az ennél nagyobb eltérések. A zummolás közben viszont folyamatosan változnak a betűméretek, a legfelső és legalsó szintek közötti arány tetszőlegesen nagy lehet.
Képzeljük el, hogy a föld felületére felírjuk a földrajzi egységek neveit, ahogyan azt a térképen látjuk. Ekkor a földrészek neveit kb. 10.000-szer akkora betűkkel kellene írni, mint az utcák neveit. A térkép virtuális vásznán ilyen extrém méretarányokban vannak elhelyezve a feliratok.
A z-Bibliában és általában a z-könyvekben azt kell tervezni, hogy mit milyen “távolságból” szeretnénk jól olvashatóan látni. A normál szövegfolyamot elég akkor meglátnunk, amikor ráfókuszáltunk egy szövegblokkra. A címsorokat viszont már egy szinttel feljebbről is tanulmányoznunk kell. Ez azt jelenti, hogy a címsoroknál 3-8-szor akkora betűméretet kell használnunk, mint a normál szövegnél. Ez nagyon szokatlan méretarány, ezért a betűméreteket dinamikusan is változtatni kell. Ahogy közelítünk egy blokkhoz, úgy folyamatosan csökkentjük a címsorok betűméreteit. Hasonlóan járunk el az illusztrációk méretezésével is.
Ha a virtuális vászon teljes tartalmát egyben jelenítenénk meg, akkor a “távolban” sok kisebb-nagyobb maszatos foltot látnánk. Ezért arról is gondoskodnunk kell, hogy az egyes részek csak akkor tűnjenek elő, amikor már olvasható szöveggé, vagy jól kivehető képekké válnak.
Elmondhatjuk tehát, hogy az új íráshordozó felületen új tipográfiai szabályok szükségesek. Mindez a jobb áttekinthetőség és érthetőség érdekében történik, amely egyébként is a tipográfia tudományának egyik fontos célja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése